Augusztus 31 - szeptember 4.
1. Mester Györgyi: Kelep Elek
Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon
szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol
zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni.
Úszni sohasem akart - azt nem is tudott volna,
hosszú, derékig érő lábaival -, inkább csak átgázolni a kellemes, nedves
területen, ahol annyi finom ennivaló akadt.
Mert enni mindig volt kedve, na meg étvágya is.
Különösen a "franciás" kosztra áhítozott. Ez alatt kígyót, békát, csigát, apró
halat kell érteni - mert ezekért a falatokért teljesen odavolt. A szája egészen
leért a földig, csúcsos volt, keményen oda tudott koppantani bármiféle mozgó falatnak.
A víz nem akadályozta abban, hogy a ruházata
épségét megóvja, az állandóan hófehér volt, némi fekete beütéssel, s tiszta
szépsége, puhasága mindig megmaradt.
Szerette az egyre melegedő, tavaszi időjárást,
mert akkor különösen jól ment a lakásépítés. Minél magasabbra akart költözni,
mert onnan jó a kilátás, na meg a nagy távolság a hívatlan látogatóktól is
megóvta.
Azután a családalapítás.
Annak is megvolt a maga ideje. Az utódait
gondosan nevelte, vigyázott rájuk, de mivel minden évben bővült a család, a
felnövekvő utódokat útjára bocsátotta, a sorsukat nem követte.
Mivel sok volt a gond - a lakásépítés, a család
ellátása -, ezért jogosan hitte, hogy minden évben kijár neki egy kis
"szabadság".
Következetesen a melegebb égtájakat választotta
utazás, nyaralás céljából.
Leginkább délre szeretett költözni - persze,
csak átmeneti ott-tartózkodásra. Általában augusztus végére tervezte az
aktuális nyaralás megkezdését.
Afrika jó hely - ezt már nemegyszer
megtapasztalta.
De jóból is megárt a sok, s a tél elmúltával, a
tavasz beköszöntével, ismét haza vágyott.
Várta a régi - netán megújítandó - lakás, a
múltbéli ismerősök, na meg a további kalandok, az újabb és újabb, még fel nem
fedezett vizes rétek, zsombékos mezők, a megszokott útitársak.
Így volt kerek, egyben szép az élet.
Persze, voltak gondok, viharok, amelyek a
lakását megrongálták. Aztán az utódokat se sikerült mindig épségben megóvni,
felnevelni - de hát ez mindig megesik, nem csak vele, másokkal is megtörtént.
Örült annak, hogy közkedvelt, s nemcsak a
fajtájabeliek, de mások körében is népszerű volt.
Óvták, gondját viselték, ha kellett,
meggyógyították, egyszóval szerették.
Ha végighallgattátok a történetet, remélem,
kitaláltátok, kiről szólt a mese.
Ki volt ez a közkedvelt előlény, s vajon miért
kapta a Kelep
Elek nevet?
Veres Csilla: Kezdődik az iskola
Elköszönt a vakáció,
búcsút int a tarka nyár,
ködbundába burkolózva
Őszapó már erre jár.
Indulok az iskolába,
hátitáskám de nehéz!
Minden nálad? - kérdi anyu,
s utoljára belenéz.
Nagyon vártam ezt a percet,
hogy kisdiák lehessek,
társaimmal reggelente
iskolába mehessek.
Ezer kérdés zúg fejemben:
hol áll majd az én padom?
Lesz-e vajon jó barátom,
kinek kiflim od'adom?
Milyen lesz az elsõ óra?
Leckét ma már kapok-e?
Füzetemben piros csillag
Hamarosan ragyog-e?
Csengetéskor izgatottan
lépem át a küszöböt,
hangos szóval társaimnak
egy nagy "Sziát" köszönök!
Álmaimban, ó, de sokszor
bejártam e termeket,
Kék köpenyes kisdiákként
szõttem nagy-nagy terveket.
Számolás és betűvetés
mind oly fontos tudomány,
szorgalommal, tanulással
mindezt hamar tudom ám!
Könyvek, tollak, radírgumik,
vonalzók és egyebek,
Ezentúl a tanulásban
Hű társaim legyetek!
2. Készítsünk közösen otthoni napirendet. Megváltozik a család napirendje. Ezt tudatosítani kell a gyermekben is. Ennek legjobb módja, ha magunk készítünk saját otthoni napirendet - esetleg cserélhető lapokkal, kártyákkal. erre mutatok egy jó ötletet /Pinterest/
