Szeptember 14.

• Hallgassuk meg a zenét, majd a verses mesét 
• Próbáljunk meg zenei aláfestéssel eljátszani a mese mozdulatait (leplek, kendők segíthetnek a mozgásban
• Szerepjátszás - legyél aranyhalacska, csuka 

Mivé változhat?

Vegyünk a kezünkbe egy kavicsot. Mi lehetne ez a kavics? - Itt jöhet a kreativitás, fantázia - színe, formája nagysága alapján - vagy csak beleképzeljük - itt minden lehetséges 

Ki vagyok én?

Mondj el magadról mindent, amit csak tudsz! /Játékkeretbe illeszthető pld. riportot készítek veled.../ - beszédfejlesztés, önkifejezés

Kormos István: 

Hol volt, hol nem,

a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legeslegkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában;
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.

Úszott a nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp aranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
- Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik lenni?
Mit tetszik csinálni?
Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
- Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!
- Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem -
felelt az aranyhalacska;
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
- Megállj!...
Megállj, te kölök!...
S a méregtől,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorodott volna
a bajsza.
Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen,
hazaért csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal;
ott söpröget az apja
egy söprűvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
- Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
- Jaj, jaj - mondja az aranyhalacska -,
a csuka úszik a nyomomba
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:
"Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!"
- Micsoda? -
kiált az aranyhalacska apja.
- Még hogy megver a csuka? -
Azzal a söprűjét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjam,
a legeslegkisebb ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt

békiben úszkálni hagyja.